Parancsszóra

Írnom kéne egy verset, gondoltam magamban. És írtam. Főszerepben a főszereplőm, Zsuzsi. Mármint annak a darbnak a főszereplője, amit mostanság versek helyettírogatok és nagyon élvezem, mert...mert kiélem magam benne.

Zsuzsi panasza

Hol sötét köd volt fejem,

rosszkor voltam rossz helyen.

Komédiát várt a nép,

hol borúsra vált a kép,

s én csak állok, semmi bánt.

Látom már minden hibád,

Emil, mind elrontottad,

mit lehet, s tovavontat

a szálam, mit beszőttél,

utat nyitok, előzzél.

Ebből hepiend nem lesz.

Legalább te kegyelmezz!

Én csak állok, nincs harag,

ki akar, majd ittmarad,

te elmész, mert menned kell,

csak a szálam engedd el!

Így is árván állok már

színpad széli ároknál,

itt várom a végeket,

míg szebbeket képzelek.

Íróm bár meg kötöznék!

Felmordul a közönség.

Ebből hepiend nem lesz.

Legalább te kegyelmezz!