Kívánságkosár

LadyLossnak, aki még tegnap kérdezte, hogy felrakom-e ezt a verset, amit irodalomórán olvastam fel, mert egy projectmunka keretében valami művészi produktumot kellett készíteni Babits Mihály Esti kérdés c. verséhez. A mi csapatunk többek között ezt szülte. Elég kínkeserves meló volt. Inkább tűnt unalmas házi feladat írásnak, mint annak a szórakoztató műveletnek, melynek keretében át szoktam írni mások verseit. Talán mert annyira az eredeti vers sem volt katartikus élmény.

Pesti kérdés

Amidőn Pest, az otthon melege

hívni kezd, hogyha otthon elge

lett az óriás dajkák kezéből,

melyek takarnak, s melyhez nem ér föl,

és óvatosan, cigire gyújtva

gyerekkorából lép ki az útra,

ahol Pest büszke fénye hív táncba,

s boltkirakatok kéjjel kínálva

mi felesleges, de kell, mert színes,

hívnak a versbe, hisz itt berímelsz,

s e fényes, simán otthonos város

vállad nem nyomva ölel magához,

olyankor bátran járkálhatsz benne,

mintha valóban csak tied lenne

és pesti utcán bárhol is légy te

egy óra és az Örs vezér térre

kivisz a busz és vár rád a pláza,

vagy ha nem vágysz neonban anyázva

kerülgetni az emberek hadát,

foghatsz buszt, metrót, s ezzel legalább

száz kávéházba, ezer más helyre

mehetsz, cirkuszba, vagy állatkertbe,

Ligetbe vagy a Hősök terére,

vagy éhes vándor, egy jó ebédre

a Leves Pontba, vagy a Pastába,

hamburgerezők egész hadába,

gyorséttermekbe, Mekikbe térhetsz,

vagy láthatsz mocskot, szétszórt szemetet,

és ha ezekből megint elég lesz,

ilyesmire ne is vesd szemedet,

álmodozz inkább a messzi múltba,

elmúlt korokba vigyen a lépted

ezek emlékétől megindulva,

oda hol terhed melegen tép meg,

s pesti emlékektől terhes fejed

egy padra ülve elcsüggesztheted

csupa szépség közt és gyönyörben járván

mégis csak arra fogsz gondolni gyáván

ez a sok szépség mind mire való?

mégis arra fogsz gondolni csendben,

mire jó neked, vagy nekem lennem?

minek a város, vízfejű Pestünk,

minek a mezők, minek a Duna,

m'ért növeszt hegyet magának Buda,

m'ért zárják betontömbökbe testünk,

minek a cifra, minek a fények,

lámpák és Holdak, pesti remények,

az égre napot mivégett festünk,

ha csupán égő Szizifuszi kő,

s mégis minek e végtelen idő,

melyben már úgyis régen elvesztünk,

minek a cigi, amivel kezdtem,

ha száz is leég ebben a versben

minek kezdtem, ha jobbak nem leszünk?

Az első ötlet egyébként az volt, hogy Reggeli kérdés legyen az átdolgozott vers címe. Végül egy olyat is írtam, de azt már jobban élveztem.

Reggeli kérdés

Midőn eljő a rettegett reggel,

s valami dallam álmodból felver,

takaród, mit egy óriás dajka

terít, most lassan mozdul e zajra,

s még egyet fordulsz szundiért nyögve,

magaddal együtt rántod a földre,

s szülőanyákat emlegetsz egyre

a padlón fekve, csendbe' merengve

fejedből kérdés emígyen pattan:

m'ért cseng az óra, ha vasárnap van?