Mit hozott a Jézuska? Hát harminc csomag rágógumit! Ja, igen, meg sok szép könyvet. Igazi gillointöltelék rajongóajándékok. És itt nem a streetart albumra gondolok, ami pedig talán a legklasszabb közülük. Például
Kiss Tibi Neonradírjára, melynek lapozgatása után éjjel fél kettő felé így szublimáltam a szokásos témájú gyengécske verssé a hátamon futkosó hideget.
Neonra (d) ír
Tegnap éjszaka egy albumba ragadtam.
Igazán furcsa, gondoltam is magamban,
hogy ezt az albumot most már nem akartam.
Ragadtam, nem pedig negyedszáz lánc kötött.
Holnemvolt helyett rám más firka röhögött,
míg érzést kutattam a színfoltok mögött.
Minek is tagadjam? Már nem is akarom.
Elragad engem is e kissnagy hatalom,
minek rég sebeit karmoltam magamon.
Mi egykor szirupos, keserű ital volt,
kötél a nyakamon. És mi megriasztott,
már csak tisztelet, mit ő tőlem kiharcolt.
Mit mondjak, szeretem, akár egy gyermeket.
Játszanék vele, de tudom, hogy nem lehet.
Pitypangként szóródik szét ez a szeretet.
És megint ott tartok, bár tudnád ki vagyok,
s bár lenne megnyugvás nekem az illatod,
Míg karjaid között lánglelkem ringatod.
Bűntetlen elveszni csinált világodban,
hol sötét elmédben kicsit világos van,
nekem is szabadna. Ó, hányszor álmodtam...
Kár, hogy nem ismerlek, pedig mennyit szóltam
hozzád, ha belőlem dőlt a függőszólam.
Talán egy kicsit tényleg szerelmes voltm.
Aztán, hogy elhiggyem, gyűlölőd játszottam.
Bocsásd meg mindazt, mit akkortájt rád mondtam.
De rajtam mostmár nem negyeszáz láncod van.
Milyen furcsa a sors, hogy mégis megkaptam
ezt az albumot, mit már nem is akartam.
Neonradíroddal fényezlek magamban.
régi kép reloaded
