2013. szeptember 21., szombat

Arcpolitika

Petőfinek is volt. Mármint ars poeticája (a bejegyzés címe is erre utal. Egy kretén barátnőm írta egyszer így le). És a magyaróra meg unalmas volt, úgyhogy úgy döntöttem, írok egyet én is magamnak. Ez aztán különböző akadályokba ütközött, de a többi már mind ott van a versben...

Ars poetica


Minden költőnek kell egy ilyen.
Igen?
S én költő vagyok?
Ezt nem hiszem.
Csupán a nagyok
- nem tehetségre, csak pofára -
vágynak a névre, a csodára,
s mellüket verik izzadt versükre
és süket fülbe
ordítják büszkén a szarra:
- Én költő vagyok! Mindenki hallja?!
A sok marha...
Nem voltam, nem leszek
költő, csak verseket
írok.
Ha bírok.
Mert ha nem tenném, még jobban fájna.
Nincs hát szükségem ars poeticára.


2013. szeptember 11., szerda

Majomház

Ma a Parlamentbe vittük a cserediákjainkat, ahol egy végtelenül unalmas nő vezetett minket körbe. Olaszul. De odabent legalább nem fagytunk halálra. Meg sem próbáltunk figyelni. Én például ezt írtam:

Házad leszek...


Leszek padló, ha száz vadló
tapos, akkor majd elhaló
recsegésem jelzi nyögve:
kövenként döngöltek földbe.

Leszek ajtó, hátha majd jó
leszek rá, hogy a kint zajló
gondok rajtam csapódjanak.
Nem nyitnak ki, csak a szavak.

Leszek a fal, ami befal.
Tégla, ami lassan elhal
többi tégla súlya alatt.
Tömeggé teszem magamat.

Leszek ablak, tudván vaknak
hisznek majd, ha befalaznak.
Pedig látok. Sajnos látok,
s dús gondfátylat adok rátok.

Leszek tető, ha az eső
hull, hadd legyek én az első,
akit ér a víz ereje,
s együtt szakad szíve vele.

Leszek kémény, mi láng végén
szálló füstöt fújja, félvén,
hogy a sok lég összeállva
félelmeinek lesz vára.

Leszek egész házad, ha kérsz.
Ha lángolok, te velem égsz.
Vagy megóvlak, elrejtelek.
De tudd, hogy nem szerethetlek.


2013. szeptember 10., kedd

Kérdőjel

Hogy élek-e? Vagy meghaltam a Táborban? És jó volt-e? Elmondhatatlanul túl jó? Mi van a sráccal? És a másikkal? Van másik? Mindenki hallotta? Ja, hogy azért nem írok, mert túl sok dolgom van az évkezdéssel, a cserediákommal, meg minden mással? Van cserediákom? Akkor miért kockulok egész nap Facebookon? Ki miatt? Vagy kérdezzem inkább úgy, hogy kiK miatt? És melyikőjüket válasszam? Akar egyáltalán bármelyik is bármit? Tönkre tegyek két nagyon jó barátságot? Majd Péntekkapitány válaszol...
Ja, amúgy ezt ma írtam a Libegőn. Semmi pláne, csak egy szokásos. Bár íródott az utóbbi időben néhány, amiket talán nem rakok fel. Valaki megfenyegetett, hogy megkeresi a blogomat...Így is túl sok minden van itt, ami nem ismerős szemeinek való :D A Csillagnézős, meg a hasonló kaliberű versek nem hiszem, hogy biztonságban lennének itt :D
A kép régi, a cím meg...nemtom, ez volt a telefonomban a jegyzetbe felvésett kis gondolat, amit megnyitva felejtettem és valahogy mellékeveredett a vers. Végül is miért is ne lehetne a címe? Amúgy ha nem ez, akkor Görbe háromszög lenne.

Ne engedjétek némán menetelni az árva lelkeket!


Tükörbe' nézem
arcom a fényben:
Holdvilágálom.
Talán ma végem...

Hangom a penge
mellnek szegezve.
Nincs már értelem
a nevetekbe'.

Kövek a számban.
Addig mantráztam,
amíg még bennük
érzést találtam.

S kopognak csendben
benn a mellemben,
mint éji eső.
Ázott vad lettem.

Aztán ha vége,
többet a fénybe
nem állok most már.
Küzdök kiégve...