Hétfőn írtam, hazafelé menet a fogrvostól. A Vörösmaty téri adventi vásárról szól, amit éppcsak futólag láttam eddig az idén. Semmi karácsonyi hangulatom nem volt írás közben. Tényleg, egy cseppet sem érintett meg, igazából stílusgyakorlatnak szántam. Azért a személyes motívumaimat sikeresen beleloptam, de csak az utolsó versszakban, amit hétfőn kedden toldottam hozzá, amikor a rajzot csináltam. Úgy tűnik, sosem szabadulok meg tőlük. De nem baj, büszke vagyok rá, hogy vannak saját költői motívumaim. Boldog advent első vasárnapját!
A Vörösmarty térhez
Bezár a bazár,
ma magába zár.
Lehellet látszik,
puncs illata száll.
Felszállok én is,
háthogyha mégis
odafent máig
rám egy angyal vár.
Hangulatfüggő
életbe küld ő.
Fázós az ünnep,
de belül fűtő,
mint a fűszeres
forraltbor, s kedves
kalácsban üreg,
illatos kürtő.
A fény is játszik,
csillagnak látszik.
Ünnepi béke
honol haálig.
Távoli dallam -
épphogy csak halljam,
- lágy táncra kélve
fülembe másik.
Forgó pihetánc:
orrodig sem látsz.
Fenyőről lóg ma
a negyedszáz lánc.
Most másnak élek,
Vállfáról Lélek,
élet rablója,
végre elhátrálsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése