Ezért érdemes rendetrakni

Igazából most sem blogolnom kéne, hanem pakolni. Dehát... Mindenesetre nem először születik vers egy ilyen műveletből. Pontosabban ez a vers nem most íródott, de pár perccel ezelőtt találtm rá a CD-im re3ndezgetése közben. Kezembe került ugyanis egy régi jegyzetfüzet, amit kifejezetten dalszövegírásra kaptam a barátnőmtől. Nemrég olvastam vissza a verseimet abból az időből és felállt a szőr a hátamon, hogy hogy lehettem képes ilyen rettenetes dolgokat elkövetni. Eben a füzetben is találtam pár borzalmat. Ezt észre sem veszem, ha nem olyan görcsös az írásom, hogy átüssön a papír túloldalára, merthogy ezt valamiért nem a kézenfekvő oldalra írtam. Igazából semmi új, egy emlék a bálvány-korszak elejéről, amatőr rímekkel és felszínes témával. Hogy miért tetszett meg mégis? Mert mindta akkori énem tisztán látta volna a fél ével azutáni érzéseimet...

Sosem voltál több

Csak egy mosoly voltál

a júliusi fényben,

mikor hozzám szóltál,

pedig sosem kértem.

Olyan könnyen jöttél,

hogy már szinte bántott.

Aztán el is tűntél.

Tán senki sem látott.

Csak egy csillag voltál

a felhőtlen égen.

Mondd, miért nem tudtál

kikerülni szépen?

Hogy hazudtál nekem..!

Mégis őrzöm hitem:

szétrepeszted fejem,

de síromig viszem.

Csak egy korty víz voltál

a sivatag mélyén.

Vagy talán egy bogár

a szélvédő szélén.

Megtanultam tőled,

mily szánalmas vagyok:

hogy pár korty belőled

és beléd is halok.

Ki vagy te, és miért

nem sétáltál tovább?

Mondd csak, téged ki ért,

tudja jöttöd okát?

Te mosoly, te csillag,

a semmiből itt vagy.

te korty víz, Senki vagy

ki egyszercsak itthagy.

Gyáva! Gyere vissza!

Hazudj még, hogy tiszta

lélekkel távozhass,

aztán elkárhozhass!