Arcpolitika

Petőfinek is volt. Mármint ars poeticája (a bejegyzés címe is erre utal. Egy kretén barátnőm írta egyszer így le). És a magyaróra meg unalmas volt, úgyhogy úgy döntöttem, írok egyet én is magamnak. Ez aztán különböző akadályokba ütközött, de a többi már mind ott van a versben...

Ars poetica

Minden költőnek kell egy ilyen.

Igen?

S én költő vagyok?

Ezt nem hiszem.

Csupán a nagyok

- nem tehetségre, csak pofára -

vágynak a névre, a csodára,

s mellüket verik izzadt versükre

és süket fülbe

ordítják büszkén a szarra:

- Én költő vagyok! Mindenki hallja?!

A sok marha...

Nem voltam, nem leszek

költő, csak verseket

írok.

Ha bírok.

Mert ha nem tenném, még jobban fájna.

Nincs hát szükségem ars poeticára.