Ha az ember körbebringázza a Balatont, sokminden törtnhet vele. Leihatja magát öntudatlanra ivós játékban, összeveszhet a legjobbnak hitt barátaival, nézhet naplementét a Balatonból, süthet egyszerre 100 palacsintát, végignézheti egy szerelmi háromszög végső vergődését, rongyáázhat akár egy szökökútban ruhástul pancsolva, akár az éjszaka közepén rohangálva, mert tetszik neki minden inger, akár tekerés közben, miközben a hátulról sütő nap hatására kialakult szivárvány alatt egy jól ismert szőke fejet bámul maga előtt. Ja, igen, és írhat ilyen verseket is.
Napsütéses
Napsütéses nyári zápor,
igen, az vagy te nekem.
Szivárványod látni mámor,
S villámod is szeretem.
Bár emellé hamis hangod
rémként röhög nevemen,
s más jeled már nem is adod,
a fény marad meg nekem.
S e gyér, nedves napsütésed
én dicsfénnyé emelem.
Kiszáradt, holt magnak hitten
arra bontom levelem.
Majd megértem, ha csak hang vagy
és a fényt már nem lelem,
szürke, nedves hatalmad nagy.
Színtelen, de szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése