Ide most illene legalább egy képet rakni, vagy egy egész köszönőverset írni, de sajnos ma csak ennyire futja:
Vámpírűző
Csupán megszokásból jutsz még eszembe
Magamban ülök a semmit nevetve,
csontokig fosztva
mormogom egyre, mint egy rögeszme,
azt, hogy mi lenne.
Okosok! Gyertek látni, lám
miattatok hal el lassan már imám.
Milán, Milán...
Kit már titkolni se kíván
Szívem, tollam, bármi voltam,
vagyok,
talptól állig halott.
De él fejem...
Most pofázzatok, felébredtem!
Nem akartam látni,
hallani, anyázni, akármi.
Oksok,m'ért nem értitek végre?
keserű a holt kiszívott vére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése