Focizás közben+magyarórán a pad alatt

Vers, ismét a pad alól. Hogy miről is? Nekem egy kihasznált, teherbe ejtett lány története kerekedett ki belőle. Nem tudom, ki kit hall bele... Ja, és bocsi a rajz miatt nem találtam jobbat. De ha már elrejtés...

Várlak

Várlak a nyárban.

Hófehér árnyam

fekete fényben

örökké ébren,

tiszta, s esendő

selyemzsebkendő.

Van, hogy törölközz

bele és öltözz

sötétfehérnek.

Elrejtenélek...

Várlak az őszben.

Mindet legyőztem,

titokban, csendben.

Gyilkossá lettem,

hogy figyelj végre

rám, és fesd kékre

mélyvörös vérem.

Légy te a rémem!

megóvlak téged.

Elrejtenélek...

Várlak a télben.

Tizenhat évem

negyedszáz láncban.

Elfagyott lábam

pecsét a hóba.

Fekete róka

vagy a sötétben,

s didergő fényem

megriaszt végleg.

Elrejtenélek...

Várlak tavasszal.

Vigyél magaddal

fehérre rontva!
Rám üt az óra.

Vörös vízesés,

soknak túl kevés

két lélek bennem:

Elítéltettem.

Most hova legyek?

Elrejtettelek.