Süritett ömlengés

Igazából a másik blogomba akartam valami depressziósat írni és lehet, hogy fogok is, de mivel a gondolataimat végül sikerült pár sorba összesűríteni. Ezt a pár sort készültem most megosztani. Egyébként erősen ihletett mű, azon felül, hogy megint a very titkos múzsámhoz szólok benne, erősen van benne a suliban rendezett október 23-i ünnepi előadásból is. Az idén kitett magáért a suli, tök színvonalas volt a darab, komolyan beleborzongtam. A rajz meg (szinte) szokás szerint saját, bár egy cseppet Erdős Virág, illetve Kistehén ihletésű.

Lóga

Nem merek kérni, s nem merek akarni.

Nem merek félni. Ó, pedig megannyi

gonosz lény él bennem, mélyemben elrejtve.

Nem merek nézni, de bámulva szemedbe

látom a ködöt, a csontkezű pusztulást,

látom a  függőség porcicás otthonát.

S most végre meglátlak igazán téged is.

Mint annyiszor láttalak, s csak az ébredés

tüntetett téged el vak, függő szememből.

Nyirkos ébredés, mi végül mindent megöl.

Elmúltál pár napja nyomtalan-csendesen

(Hold voltál csillagoktól fosztott egyemen).

S most mintha valami szúrágta hatalom,

kidöntik alólam egylábú asztalom.