Kezdenék megkomolyodni?

Zsinórban ez a második egész komoly üzenettel rendelkező versem (ha-ha-ha-ha...már megint költőnek képzelem magam. De aranyos...). Szokásos éjszakai termés (bár már kb. másfél hetes), amikor eszembe jut egy gondolat és a magam zilált módján végigviszem, aztán másnap reggel szépen összerendszerezem őket úgy, hogy legyen szépen íve, üzenete, miegymás (és már megint elhiszem). Egyébként erősen Ezt is elviszem magammal ihletésű, bár felfedezhető benne egy falat Kispál és Specko Jedno is. Lett volna benne még két versszak, de az - mivel E/1-ben íródott -  nem illett bele a képbe. Így is elég beszédes lett, azt hiszem. Bár nagyon Erdős Virág-koppintás szaga van...

Kié?

Kié a föld, a víz,
kié a levegő?
Kié az anyaméh,
s kié a temető?

Kié a sírás, és
kié a nevetés,
kié egy félmosoly,
mi sosem lesz egész?

Kié a zöld szagú,
önfeledt gyermekkor?
Kié a víz, ami
figyelve fel nem forr?

Kié az álom, és
kié a valóság?
Kié a mesébe
hímezett tanulság?

Kié a harmadik?
Az örök igazság.
Kié a hetedhét
országos vigasság?

Kié a végtelen,
nyárízű pusztaság,
kié a ledőlt vár?
S kik, akik úgy hagyták?

Kié a napsugár?
A magyar tengerpart?
Kié a seb, amit
biztosan ember mart?

Kié a kiserdő
rothadó szemete?
Kié a hetes busz,
és kié Emese?

Ha elaludtam, az
Ébrenlét hova tér?
Kié a Combino,
s a Blaha Lujza tér?

És kié a Lánchíd?
Hát a Margit-sziget?
Bűnödért, ha nem te,
szerinted ki fizet?

Kié a friss kenyér
ropogós illata?
Kié a hit, s remény?
Kié, s hol a haza?

Kié a sötét, és
ő meddig lát benne?
Kié a sok kérdés?
Nincs, aki felelne...

,,Viszem a Kelet-Német származású macim"