Tegnap este megszállt egy kis ritmus |u u -|u u -|u u -|...és így tovább hosszan, hosszan (erre a ritmusa végig rámondható a vers kb, noha szabályosan beverslábazva nem jönne ki, de nem érdekel. Tud szépen lüktetni, ha akarom :D). Erre született meg ez a kis vers, ami az általános kis reggeli útvonalamat mutatja be a suli kapujától a könyvtárig (kb.), híven ábrázolva, hogy ragadnak le a gondolataim. Mondjuk ha már gondolatleragadás, ez a ritmus tényleg nagyon beégett, mert pl ma délben a menzán is ezt kopogtam, miközben pépesre gyilkolásztam azt a pár betűt, amit sikerült kihalásznom a meghagyott levesmaradékokból, csakhát magánhangzók híján nem nagyon tudtam Scrabble-özni belőlük.
Naszóval, ez lenne a vers:
Reggel hét
Reggel hét...
Nyit szem, itt az orr, nyit a száj.
nyújt a nyelv: hess, madár:
fut a zöld, tovaszáll...Hol a nyár?
Majd csörren meg a húsz, és a tíz,
nyom a gomb, jön a víz,
koffein és a hő, és az íz.
Aztán lép és a cső, zsebbe kéz,
fizika, szembe néz,
hol vagy most? Félmosoly, nevetés.
Feledést!
Régi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése