Csak egy szokásos

Egy olyan verstől, amit ióodalmon írok, miközben már arra sem veszem a fáradtságot, hogy dugdosni próbáljam LittleBlackBookot, nem is várhatok többet. Ugyanazok a gondolatok, képek, témák, mint eddig. Semmi, de semmi új. És asszem addig van jól, amíg ez így marad.

Möbius

Már megint mi lángol

szívemben, szememben, kérdezem.

Kóctenger fejem a térdeden

és mégis hiányzol.

Már megint mit teszek

magammal, magunkkal, kérdezem.

Lényedben furcsa kis félelem.

Most te vagy kisgyerek.

Már megint miért nem

lépsz, ha én már léptem, kérdezem.

Csk szemed kék lángja ég nekem,

hitéből kitérten.

Már megint hol vagyok,

ölédben alszom-e, kérdezem.

S nem tudod te sem, hogy éberen.

Karodba olvadok.

Már megint mi lesz itt,

félelem és bukás, kérdezem.

Möbius átka e végtelen.

Válasszal ki segít?