A hét első szabad délutánja

Először is! Ha lennének olvasóim, most biztos megrökönyödve tapasztalnák a teljes külsőváltást. Ugyanis úgy döntöttem, hogy lecserélem végre azt a gyomorforgatóan tucat, elvontkodni próbáló, kicsiországszínű dizájnt, valami még elvontkodni próbálóbbra. Mindegy...
Na, de azért vagyok itt, mert végre volt egy szabad délutánom. Illetve nem is. Az egész még reggel kezdődött...mindegy, ez egy nagyon hosszú történet. A lényeg, hogy arra használtam fel a féktelen nassolás mellett e kincset érő órákat, hogy Quimby-féle The ballad of Jerryt ferdítsem magyarra. A vége szar lett. Meg amúgy több helyen önkényesen belekapdostam a szövegbe és szanaszét tekertem, ráadásul a rímekkel se törtem halálra magam. De csak mert még terveim vannak vele.

 

Jerry balladája

 

Mily szörnyű nap,
vad zajba fulladt,
és a lógós srác rájött,
ezt meg nem ússza.
És az idő szállt,
míg ő szebbre várt.

 

Hát, ennyit róla!

 

Jöttek a képek,
nyakára rémek
és bolondként járta
rossz táncát a lába.
És elhamvadt álma
önmagába zárta.

 

Hát ennyit róla!

 

S Jerry táncolt, végül is.
Már elvesztve
minden terve
Jerry táncol,
de nem beszél
most bezárva él.

 

Mikor a szél
egy fél percre megállt,
mellé ült, s beszélt:
Fiam, Isten megáld.
A furcsa imád
fülekre talált.

 

Hát ennyit róla!

 

S Jerry táncolt, végül is.
Már elvesztve
minden terve
Jerry táncol,
de nem beszél
most bezárva él,

Jerry táncolt, végül is.
Már elveszve
minden terve.
Jerry táncol,
szebbet ne remélj,
most bezárva él

 

Jaj, mit tettél, fiacskám,
m’ért menekülsz el
egyedül.
Nem ez a hely
mi neked kell

(ell, ell, ell, ajjajjajjaj :D)

 

Éljen az újrahasznosítás!