Rímbe szedett énekesek

A világ egyik legtökéletesebb együttese a Budapest Bár nevet viseli. Szinte minden szívemnek kedves együttes frontembere (illetve a kivételes Hiperkarma esetén csak tagja) bennefoglaltatik, a koncertjeik pedig talán az instant morfium szókapcsolattal jellemezhetők leginkább. Egyszóval jó dolog, na. Kiérdemelte, hogy (leginkább saját szórakoztatásomra az unalmasabb órákon) verset írjak róla. (Basszus, ez úgy hangzik, mintha külön kiváltság lenne, hogy a Nagy Költőnő veret ír valamiről, vagy valakiről). Az együttessel fellépő tíz énekes közül mindegyik kapott egy-egy versszakot. Egyszerű kis vers, de mire lehet számítani egy pad alatt dugdosott jegyzetfüzettől?

BUDAPEST BÁRmelyik pontján...

 

Itt bolyongok télen-nyáron,
s ezt az apró utcát járom.
Budapest bármelyik pontján
ugri táncod a kabátom.

 

Liget-szerelem, ha támad,
s a budai busz nem várhat.
Budapest bármelyik pontján
élek a kor hajnalának.

 

Angyal szíved ördögében
hideg lánggal ég a lényem.
Budapet bármelyik pontján
úgy érzem, e hely kell nékem.

 

Mókus-bohó dalod kalap.
Én fejemre borítalak.
Budapest báremlyik pontján
ránkismertsz a színpad alatt.

 

Barna hangod keresztrejtvény.
Mutasd hogy kell, s megfejteném
Budapest bármelyik pontján.
Benned tíz, de egy sem enyém.

 

Kiégett neoncső alatt
egy krombikabátos alak...
Budapest bármelyik pontján
hét szép szem. Rád kacsintanak.

 

Egy átmulatott éjszaka,
s egy szájharmonika dala:
Budapest bármelyik pontján
ettől zúg a Niagara.

 

Benned búmat kiérezve,
néha kacagva, nevetve
Budapest bármelyik pontján
nézhetek farkasszemedbe.

 

Nem felejtem el a neved,
ilyesmiken csak nevetek
Budapest bármelyik pontján
szilvafára másznék veled.

 

De most, majdnem el is fogyott
minden, s rád, csak rád gondolok.
Budapest bármelyik pontján
te rajzolsz belém bolondot.

 

Ezt, úgy sejtem, még nem volt szerencsém megosztani.

Eredetileg egy másik versemhez készült.