Ezt a verset eredetileg poet.hu-ra szántam, de túl rossz lett ahhoz (bár most, így bejegyzés közben egy pöppet javítottam rajta. Így már egész vállalható). Persze, biztos voltam benne, hogy ez a tükrös szerkezet(mivel ilyet még sehol sem láttam, elneveztem tükrös rímnek, illetve sorszerkezetnek)-ötlet semmi jóra nem vezet, de hogy ennyire gyalázatos legyen...Mindegy, kár is szavakat vesztegetni rá. Megmutatom. De ígérem, hogy hamarosan hozok valami jobbat is Nemlétező Olvasóimnak :)
A Szabályhoz
Jer,
Szabály!
Te gyilkos,
tiszta eszme!
Beléd veszve,
mi titkos.
Zabálj
fel!
És
mikor
felfalod,
mit nem értesz,
nyálad mérgez,
és dalod
gyilkol.
Kés.
Most,
ahogy
e versem
még fejemben
elnyeled benn,
csak testem
hagyod
ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése