A 130-as busz jótékony (?) hatásai

Régen írtam, s ezt is csak lóhalálában gépelem be, de hát valamit muszáj. Kissé felgyűlek a versek (bár napról napra egyre szarabbak, tucatabbak és értelmetlenebbek. Komolyan jobb verseket írtam egy éve a nagy-nagy rajongásban :D). A lényeg az, hogy ezt a teljesen értelmetlen művet a 130-as busz szülte (talán azért ilyen kis halmozottan fogyatékos, töb sebből vérző torzszülött). A rajz már itthon készült a 100. bejegyzésemben találhtó S mintájára. Olyan sok szép szó kezdődik m-mel...

Szeretem.

Engem nem szeret. Nem!

Elrejtem,

keresem, megfejtem...

Felejtem...

Mennyi M.!

Mind mondja, mondja: nem,

mint nem megy

lennem a mindened.

Istenem...

Egy helyen

teremtem, s temetem:

fejemben.

Nem, nem, nem, nem merem.

Átverem...

Lélegzem,

bár már nem létezem.

Félelem,

s vágyból lett lételem...

Ég velem!