Random rondóm

Napok óta azon gondolkozom, hogy hogy fogok ma beszámolni a pszichológusnak az egészen izgi téli szünetemről. Éppen ezen kattogtam akkor is, amikor a vers első sora egyszer csak bemászott a fejembe. Vagy inkább a fülembe. És kivételesen nem szól senkiről, senkihez, senkinek, senki miatt. Nem, ez csak úgy jött. A lehető legőszintébb way to önkifejezés.

Rondó

Könnyesre kínzott két kerek szemet

(két kerek szemet)

mécsesed felett képzelek neked.

(képzelek neked)

Mikor elfújod, még veled leszek.

(még veled leszek)

Füstjében fojtó félelem nevet.

(félelem nevet)

Emlékeznél, de képem elveszett,

(képem elveszett)

aludnál, s azt is éberen teszed,

(éberen teszed)

visszahúznál, de félted lelkemet.

(félted lelkemet)

...mégsem vágsz hozzám Égveledeket.

(égveledeket)