A Felhős

Jobb híján ez a versem a Felhős címet viseli, mert mindenki így emlegeti. Dalszövegként kezdte a pályafutását, még egy fél éve írtam angolórán, és rajtam kívül mindenki szerint ez az egyik legjobb versem (én nem szeretem annyira, csak érdekességként pakoltam fel, mer akik hallottak tőlem bármit is, mind ezt szeretik a legjobban), pedig abszolute nincs benne semmi, max döcögős rímek meg szanaszét zilált szótagszámok...na mindegy, ha ez kell a népnek...

Újrahasznosítható álmokon ül most szívem.

Az álmokat majd egy olyan konténerbe viszem,

ahol a reménytelen fajtákat gyűjtik össze,

s újrahasznosítva felhő lesz belőle.

A felhőkkel pedig egy fotelt bélelnek ki,

hogy legyen hely a szívemnek hol ülni.

Abból a fotelból nézheti majd végig,

hogy szárnyalok álmok nélkül az égig.

Odafönt majd én is felhővé válok,

leszek az újrahasznosított, reménytelen álmod.

Aztán velem is egy fotelt kibélelnek,

és ülőhelye leszek a szabad szívednek. 

És hiába kérem, hogy onnan szedjél ki,

felhőnyelvet egy magadfajta nem érti.

Csak nézel, hogy mi van, de nem látod,

hogy lennék már a valóra vált, szép álmod.