Utolsó gondolat
Semmitmondó szavakat hoz a szél,
egy férfi a levegőbe beszél.
Kar, mi kinyúl, a semmit markolja,
test, ösztönlény, biztosan nem tudja,
mit érez, vagy ki ő lénye mélyén,
durván hegedt sebet tapint szívén.
Üveges szeme könnyel van tele,
Zúg, majdhogynem szétesik a feje.
Lassan hömpölyög tűzforró vére,
s ő sem tudja, meghalt, vagy még él-e.
Hisz már nem érez, csak régről maradtak
benne érzések, régi fájdalmak.
Magasra emelt kezében a kése,
Le-lesújt vele a sűrű semmire.
Izmos karja ezer sebből vérzik,
szenvedését csak madarak nézik.
Penge villan, pusztítani készül,
bíbor vérpatak serken az érből.
Utolsó gondolat, felfénylő zöld szempár,
a férfi ottmarad, szabad lelke elszáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése