Cicafiú

Volt már, hogy úgy éreztem, egy IGAZI kutya típusú sráccal találkoztam. Olyasvalakivel, aki körbeugrál ha meglát, s jelzi, hogy ez az ő területe és jaj a másik kutyának, ha az ő területére tévedne. Akkor a macska pedig az, aki egyszer az öledbehajtva fejét alszik el, másszor pedig nem méltóztatik leereszkedni hozzád, csak ha megeteted (kb). Aki mindent babrál, mindennel zörög, mindehova fel-illetve bemászik. És mégis annyira szeretnivaló a maga gyermeteg bolondságával. Ha lenne valaha macskám, biztos róla nevezném el. Valami ilyesmiről szól a vers is, amit az Euróvízilós dalfeszt alatt írtam. Nagyon ingerszegény műsör volt...

Cilamilám

Tudod, ha lenne egy macskám,
biztos rólad nevezném el.
S ha fennragadna pár nagy fán,
szeretettel nevetnék fel.

Macskátlan volna kék szeme,
és pillantása nem érne.
Mögém nézne elmerengve,
bennem bárki mást remélve.

Mint te, mindig olyan lenne.
Néha volna egy lövése,
s emberhez leereszkedve
bújna gazdája ölébe.

Lenne piros gombolyagja,
azt dobálná unalmában.
S méltatlanul szólna hangja,
ha rosszkor simítja lábam.

Csörgő-zörző apró tárgyak
pihennének fészke körül.
Mind hűvös mancsára várnak,
mert minden kis zanjak örül.

Biztos minden róla szólna
- és ha tűri hogy piszkálom -
érinteném, dorombolna.
Olyan volna, mint az álom.

És tán mégiscsak szeretne
engem, túl sok bolond vitán,
s őszintén bújna kezembe
a te nevű cila-milám.

Lusta voltam rajzolni, úgyhogy a

http://somethingcreativeeveryday.com oldalról
raktam be egy képet, amit akár én is rajzolhattam volna.