Hol a Flóra?

Ez az ártatlan kérdés szülte ezt az amúgy elég bárgyú kis verset fizikafüzetem hátuljába (ugyanis Flóra, akinek a nevéből készült a vers (félreértés ne essék, nem róla szól. Még csak az kéne, hogy pont róla írjak verset...pff) fizikán a padtársam)

Flóra

(wow, most már nekem is van női néven nevezett versem. Igazi művész vagyok.)

Hol a Flóra? Elvonóra

vitték őt. Most áll az óra.

Néma csendnek bársonyleple

lelibbenne ha itt lenne.

Hol keressem? Meg nem mondta.

Életvízben fel lett oldva.

Senkifia, senki lánya,

önmagának saját árnya.

Ne félj, Flóra, nem bántalak.

Áll az óra. Mutasd magad!

Itt az idő, csak hogy múljon,

múljál te is, kérve súgom.

Picture from: the-view-to-a-kill (DeviantArt)