Kutyákok

Az Apróságok összekotrása közben jöttem rá, hogy annyi kutyás versem van, hogy megérnek egy misét bejegyzést. Jó, persze, nem olyan jók, de vannak egy páran. Tekintsük úgy, mintha egy alhalmaza (igen, megkezdődött a suliszezon, s már négy matekórát is túléltem. Nézzetek hülyének, de egész szórakoztató a suliban :D) lenne a kutyás versek a szintén nem túl kiemelkedő apróságoknak.

Júj, a képért meg A kutya vacsorája együttest illeti a köszönet, ugyanis tőlük loptam kölcsön. Nagyon jó kis együttes egyébként. Sajnos szerencsére alig ismerik őket.

Ezt dobolás közben írtam, ugyanis az ötös ritmusra iszonyú jól rá lehet mondani azt, hogy fe-ke-te-ku-te, fe-ke-te-ku-tya. Az első (közben megnézem és kretén módon nem az első, hanem a második) versszakot egyébként pont dobgyakorlatnak írtam, aztán asszociáltam egy Harry Ptter szereplőre és róla írtam meg végül a teljes verset, amit még egy pár hónapja a a régi fanfiction-ös felhasználómmal fel is töltöttem.

Fekete kutya 

Fekete Kutya,

merre visz utad?

Annak nincs nyugta,

ki téged kutat.

Árnyékként tűnsz el,

bármit tervelsz ki,

nem marad bűnjel,

nem kap el senki.

Fekete Kutya,

miben sántikálsz?

A Jó Ég tudja,

milyen árny vigyáz,

kíséri lépted,

bármilyen bajba

keveredsz, élted

olcsón nem adja.

Fekete Kutya,

szívből visszavár

az, kinek ura,

s társa is vagy már.

Vagy elfeledted,

kit szédítettél,

mondtad, szereted,

aztán elmentél?

Fekete Kutya,

jöhetnél végre!

Mindenki unja,

hogy évről évre

egyre csak rád vár,

sosem felejt el,

ki jó, hogy játszál,

de komolyan nem.

Ezt kb egy éve írhattam és négyszer ilyen hosszú volt, csak elkövettem azt a hibát, hogy visszaolvastam. Az elejét egész elfogadhatónak tituláltam, úgyhogy meghagytam. Kemény nyolc sor (amúgy nagyon kretén nyolc sor, már ami az alakjukat (is) illeti. Bár a homokóra alakba hihetetlen költői zsenialitást lehet belemagyarázni, ami a vers időhöz való viszonyát domborítja ki.). Hogy miért Kutya a címe? Az erre utaló összes sort kitöröltem, de higgyétek el, hogy egy Kutyához szól.

Kutya 

Egy szempár: eltűnni benne

néha talán jó is lenne, 

de senki nem mer

és ha egyszer 

elkezdted,

menj végig, 

mert ígérik,

akárhogy is kételkedsz,

jobb lesz majd, ha vége lesz.

Van egy dalszövegszerűségem, Klotildról egy kék plüsskutyáról szól, de most, hogy így gyorsan átfutottam feltöltés előtt, úgy döntöttem, nem égetem magam vele. Így hát jöjjön az utolsó, ami nem több, mint négy sor,  a nyinás vers írása közben firkáltam fel, mert nem hangzott rosszul.

Kóborkutya

Érted vérzi néma könnyét.

Haldoklik és aztán könnyít

magán néhány vonyítással.

Rád gondol és elmegy mással.