Mert elhagytam a fülhallgatómat

Tényleg másfél év volt. Másfél hét szenvedési idővel, másfél napos készülődésekkel, a másfél óra örömért, ami igazából másfél perces extázissá sűríthető. Valóban ennyi volt, semmivel sem több. Erre csak most, a vers írása után 2 nappal jöttem rá. És még csak azt sem mondhatom, hogy valami nagyon mély dolog ihlette volna. Mindössze egy telefonos játék...
A képet meg egy sajátból vágtam. Az előző bejegyzéshez szétvágott kép fel nem használt fele ez.

Elvetéltek

Hosszú másfél percek!

Már nem érdekeltek.

Hiányzik az élet,

mit lassan elvesztek.

Hosszú másfél órák!

A Misztrálba szórták

régvoltom hamvait.

Jótettért ki jót várt...

Hosszú másfél napok!

Magamra hagytatok.

Nélkületek viszont

másokra maradok.

Hosszú másfél hetek!

Másnak is élhetek,

mint kétes szavatok.

Ólomszárny, ég veled!

Hosszú másfél évek!

Láncotokért élek.

De úgy, mint a többi,

ti is elvetéltek.