A mai második

Vicces, hogy kevesebb, mint fél nappal ezelőtt írtam, hogy mennyire megijeszt, hogy cserben hagyott minden versem. Azóta a már bejegyzetten kívül három másikat szültem meg. Igaz, hogy az egyik csak 4x4 szótag, de annál fontosabb nekem. Mindegy, ez nem AZ a vers, hanem egy eggyel azelőtti. Egyszerűen kimondtam magamban azt, hogy ,,nyomott vagyok" és nem volt megállás. Végre! Ezt szeretem én. Noha mindenféle hülye fájdalmakból régen sokkal fogyaszthatóbb verseket tudtam szülni. Most valahogy túlkomplikálom őket. Ahogy az életemet is túlkomplikálom...

Vagyok

Nyomott vagyok.

És akiben nyomot hagyok,

nyomozhatok,

rajta ki, s m'ért nyomott nagyot.

Beteg vagyok.

És mindaz, mit bent meghagyok,

bennem ragyog.

Kimondva szar. Benn nem nagyok.

Nem szép vagyok.

Ez csupán tény. Nem cél, vagy ok.

De széthagyok

minden könnyet. Ezért vagy ott.

Eltolt vagyok,

Sápadt Fagytól elolvadok.

S eloldalog

a gondod. Meg nem oldhatod.

Részed vagyok.

De téged e rész elhagyott.

Részeg nagyok...

Jövőre majd még egy hagy ott...

Régi. Nemtom, valamiért ezt most választottam :D

Reális indokom nem nagyon van...