Egy újabb a zuhany alól

Van az az érzés, amit csak az érezhet, aki rendszeresen véges alkotótevékenységet. Ez az érzés pedig akkor tölt el, amikor az alkotás utáni napon először vetünk újra egy pillantást a nagy művünkre reggel, mikor először tudjuk két lépés távolságból szemlélni őket. Na, ma reggel is ezt éreztem ezzel a szerény öt sorocskával kapcsolatban, amit folytathattam volna ugyan, de már minden benne volt.

Romlás

A hiánya az a laza

iszonnyal fojtó rettenet,

mely átrohasztva sejteket

zabálja fel a lelkemet.

Meg a tudat, hogy nem szeret...