Játék
Utoljára szurkol, utoljára téved.
Félig felnőtt fejjel, tudod, más az élet.
Utoljára érzi, hálátlan lett sorsa,
a folyó vizében lábát ha megmossa
és bőrből az iszap ki sehogysem ázik.
Többé már nem játék...
Utoljára képzel, s könnye bárhogy folyik,
nagyfiúkról többé úgysem álmodozik.
Utoljára dalol, s nevet, még ha fáj is,
Élvezd, vágja hozzá minden léha frázis.
És imái alá végső áment vár még.
Többé már nem játék...
Utoljára néma, míg a szeme beszél.
Utoljára várja, hogy csak vele legyél.
Utoljára küzdve, bízva hajt célért.
Írássá bűvöli a fejre szállt érmét.
Istenhegy sem lesz már eztán tiltott tájék.
Többé már nem játék..
Utoljára ég és utoljára lángol.
Szíve tudja, s maximumot vár magától.
Utoljára sebzik kívül csalán, s ágak,
belül a tudat, hogy rá csak talán várnak.
Forró billogokként annyi minden ráég.
Többé már nem játék...
Utoljára csinál olyat, amit megbán.
Kreativitása szól, mi nincs, majd lesz tán.
Utoljára küld el másokat a boltba,
utoljára épít, s utoljára bontja.
A riadóláncban egy éltet leállnék,
de többé nem játék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése