Utolsó

Nos, igen, valószínűsíthető, hogy most egy jelentős ideig nem kerül ki semmi a kezeim közül. Ennek több oka is van. Az első talán egyszerűbb: elutazok egy hétre. Utóbbi éveimben az Év legjobb hete címért pályázó hétre, de ez részletkérdés. A másik meg...hm, kifogytam az érzelmileg megrendítő témákból. Nem szeretek, nem szeretnek, nem gyűlölök, nem gyűlölnek, nincs fájdalom, nem fájok. A semmiből nem lehet verset írni. Ez is tegnapi termés, azóta már az is lecsillapodott bennem, amit akkor éreztem. Legyámítva a Game of Thrones-vonulatot, mert az is van benne jócskán.

A boszorkány dala

Veletek vagyok ellenetek,

ha űztök, én csak felnevetek.

Rátok ruházva szellememet,

hisz kire vágytok, nem lehetek.

Melletetek is távol vagyok,

s innen is bárkit átkozhatok.

Azonban még pont rám ronthattok,

de romlás csak, mit rátok hagyok.

Hátat fordítok szemtől szembe,

hívő szívetek felöklelve.

És annak, aki elöl menne

béklyóit húzom erősebbre.

Magamban hiszek: Istenemben.

Átkozott, aki ismer engem,

köztük többé nincs kit szeretnem.

Ilyen vagyok, mert ilyen lettem.