2014. szeptember 5., péntek

Utas

Szóval, Csillagéző. Aki már rég nem az, mint volt. Kicsit Holnemvoltra emlékeztet, akit egy ideig szintén azonosítottam valakivel, aztán a végén, amikor ahhoz a valakihez már nem akartam verseket írni, de kellet egy lény, amire kivetíthetem a régi érzések emlékét és írhatok belőle verset, ha alkalmasint unatkozom kémiafakton, mert túl könnyű :P
A Csilkagnéző olyasvalaki, aki egy olyan verset keltett életre, amit szeretnek. Most másodszorra került ki Facebookra. Ez a tény ihlette magát a verset, egyébként.

No. 8


Vedd a batyud, Csillagnéző!
Világjárás miatt vérző
talpad nyomát ne kövesse
Szívem, mikor téged lesne!

Most hova mész, Csillagnéző?
Látlak téged. Visszanéző
kék szemedben ott a világ.
Szívem hangos Holvagy?!-t kiált.

Hazudj nekem, Csillagnéző!
Bíznék benned, de már késő.
Tudom, mész, mert mindig mennél.
Szívemért, mondd, mit fizettél?

Miért beszélsz, Csillagnéző?
Szívem dobban, visz a lépcső
egyre feljebb, messzebb tőled,
hogy ott benned elrejtőzzek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése