Emlék

Mit csináljon az ember, ha másnap 40 irodalom dolgozatot ír? Fejezze be a darabját (mondom BEFEJEZTE A DARBJÁT!!!! Történelmi pillanat (felülmúlja azt a tényt is, hogy életemben először szavaztam :D ), pezsgő, meg minden. Más kérdés, hogy még átnézetem pár emberrel, hogy kiszedjem azokat a részeket, amik nagyon valós emberekre utalnak, illetve amik gázak :D ), jusson eszébe egy leírt beszélgetésről egy több, mint fél éves emlék és írjon belőle egy újabb rém középszerű és egocentrikus verset (jólvanna, öt perc alatt írtam meg kb. Jobbra nem volt időm)! Ez az én receptem az irodalom ötösre.

Alpe D'Huez

Dühös voltam. Sedre gyermek.

Haragos, mert nem szerettek,

dacos mert azt hittem, hogy vagy

megkaplak, vagy elvesztelek.

Messzi bércek viharában

síléceken vitt a lábam.

Csúsztam én, de nem engedtem

abból, amit kitaláltam.

Játszottunk, de én elhittem,

ha rám néztél, végre minden

úgy van, ahogy elképzeltem.

Ez álmom is felég bennem.

Most könny helyett egy emlékem

maradt csupán: fenn a bércen

hószikrákat túlragyogó

arany borostád a fényben.