2014. október 8., szerda

Lázálom

Bár lázasan csináltam végig a mai napot, amikor az egyik barátnőm elkezdte dúdolgatni, hogy

,,Az én szívem nem fáj,
nem fáj, mert nincs is már."

ami a suli volt diákjaiból álló zenekar egyik számának (ami igazából a Kaukázusé) két sora, akkor nagyon rápörögtem. Aztán a rápörgésből kézfejfirka lett, abból emlék és végül ez.


Bűnbánat


Álmomban égő kártyalapokról
gyújtottunk cigit, állva a pokol
kövei közt egy bazalttornácon.
Te adtad, pedig nem is dohányzom.

Nem szóló szánkból szivárgó szellem
a kénes szélben vad táncra kelten
huhogott minket körül a sötét
bűnöknek dobva ránk szöges övét.

S riadtn néztünk egymás szemébe.
Tükörbe tükröt, kéket a kékbe.
S valltuk egymásnak, az Eretnekek;
azt, hogy szerettél. Hogy szerettelek.


2 megjegyzés:

  1. Awesome. Te vagy a következő csodás példája annak, hogy néha megéri lázasan suliba menni... De azért gyógyulj meg hamar! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, a megéri az túlzás :D igyekszem. Nagyon köszi :)

      Törlés